Én a kis állatokkal soha sem kerültem bensőséges viszonyba, bár volt kutyám és hörcsögöm is, de az igazi nagy szerelmet mégis a lovak jelentették...
Még iskolás koromban merült fel az igény, hogy mennyire jó lehet egy ló hátán száguldozni.
Bátor barátnőm Roni osztozott velem ebben, és nagy elhatározásokkal indultunk a Tatterba.
Első feladatunk volt hogy simogassuk meg az állat fejét, de hát miért pont azt, ott van a szája ...és különben is olyan nagy.
Aztán néhány futószáras körön kívül nem történt semmi.
Sok évig érlelődött tovább a gondolat, hogy a ló meg én... már anyuka lettem mire tettekké fajult, és rászántam magam egy lovas táborra.
Intenzív tanulás következett intenzív félelemmel fűszerezve, azt is kipróbáltam hogy lehet leesni abból a magasságból, aztán még több félelem töltött el ...aztán még több akarat, hogy én akkor is!
Ma is csodálkozom hogy mi hajtott tovább, a tábor után is hetenként visszajártam oda, már leesett a hó és nagyon hideg is volt.
Minden más jobban esett volna minthogy átfagyott végtagokkal imbolyogjak a Siófok közeli pusztában. Mire újra tavasz lett megjött az önbizalom ...és az élvezet
...aztán a szerelem, Alex személyében, aki sötétpej színű csődör volt, csinos hókával és kecses mozgással. Finom lélek volt, kicsit szeszélyes és pontosan tisztában volt saját értékeivel.
Sokat tanultam tőle és mellette.
A kedvtelés életformává növekedett: lelkesen pucoltam, nyergeltem, futószáraztam, edzettem, ganéztam, fürdettem, etettem, itattam, rendbe tartottam a patáját, az inait, a lószerszámokat, az istállót. Merthogy addigra saját istállóm volt saját lovakkal, ...belekeveredtem a lótartók társadalmába.
Annyi, de annyi élményem fűződik ezekhez az évekhez hogyha már fotelban ücsörgő öreg néne leszek akkor is lesz mit felidéznem.
Egy szép napon Lali barátom átlovagolt hozzánk egy szép kerek formájú, deres csődörrel.
Becsukta a karámba, csak néhányat lépett odébb, és már ugrott is kifelé és vágtázott tovább a jószág. Még sosem láttam ilyen szabad állatot. Otthonról is gyakran kiszökött és a faluban kereshette akkori gazdája.
Tudtam ez a ló velem rokonlélek, de féltem hogy nem tudnám megzabolázni.
Enyém lett...
attól a naptól kezdve már csak együtt mentünk.
Mindenfelé!
Sok időt töltöttem vele kettesben.
Barátok lettünk ...egész hátralévő életében
...és többé nem lovagoltam.
