"Egy édes pofa, egy tüneményes alak, mintha Krúdy szívbéli barátja volna; nem fiatal már, széjjel van menve a sok piától, mint a fasírt, olyan a húsa, el van hízva az arca, ritkul, vékonyodik a haja, festi is, a fogai sincsenek rendben. És ne tévesszen meg a krúdyság se, az nem az úriember szinonimája. Olykor kínos, ordenáré, büdös és nívótlan, édesapám egy tüneményes, szar alak. (Ahogy bulin mondani tudja egy először látott nőnek, édesem, de meg..., kimondja, az olyan szép, tiszta, halk és vidám, mintha angyalok szállanának, és csupán ennyiben rettenetes. A megszólított csöndes rajongással néz vissza, vagy ha nem akar apámtól tényleg semmit, akkor vígan nevet, és vonogatja a vállát. Ahogy rúg be, úgy lesz egyre használhatatlanabb, de kínosságában is marad édes (édesapám). Voltunk-e már együtt ágyban?, ha ezt kérdi, nem provokál, nem disznólkodik, látszik, ez most őt nagyon-nagyon nyomasztja, hogy hogyan is volt, a meg-e. Édesapám egy részletkérdés. "
Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése