Ma nyílik meg a vásár a Vörösmarty téren, indul a kürtöskalácsos, forraltboros , sültkolbászos időszak,
...és ez nekem most egy mérföldkő. Persze nem ezért.
Az elmúló évben nagy utat tettem meg! Olyan utat amit én nem akartam ...és soha nem választottam volna. Kapaszkodtam mindenbe hogy lépnem se kelljen, összegörnyedve zokogott minden porcikám. Görcsös rángatózással egészen a halál torkáig csúsztam és könnyedén a kaszás szemébe néztem volna...
mert a létezéstől való félelem sokkal erősebb volt bennem.
Egyszer csak megérintett valaki hátulról, alig észrevehetően, mert olyan erőtlen volt
...de egyre határozottabban kúszott a kéz a hátamon fel egészen a tarkómig.
Nem akartam megfordulni, de a kíváncsiságom győzött ...és akkor szembe néztem önmagammal.
Már nem voltam egyedül, de hát soha nem is voltam!
Egy egész sereg állt előttem ...mögöttem.
Néhányukkal szóba elegyedtem, és meghallgattam...
Nem egy pillanat alatt történt!
Azóta már többször elaludtam és felébredtem, és most karomat kitárom, hangosan ordítok
...és beleugrok a kellős közepébe!
Újra itt a várakozás ideje, közeleg a karácsony
...aztán az új év.
Ezentúl megélek minden pillanatot: akarok szeretni és gyötrődni, táncolok a félelemmel és az ujjongással, elfogadom a fáradtságot és örülök a kitörő energiáknak...
Így kezdem az új évet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése