Heted 7 Vígasság

PROMÓCIÓ

Tedd a kezed

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.

JÓZSEF ATTILA

Manóvilág

KÖNYVTERVEZÉS

ILLUSZTRÁCIÓ

Az elmúlt néhány hetemet ez a munka töltötte ki.
A sok színes képen és fénylő kerámián felül magamból is belekerült valami a kompozíciókba, és már most tudom, hogy ha majd egy idő elteltével lapozgatom a könyvet, biztosan felidézem ezt az időszakot:
örömmel, izgalommal, felfedezéssel, fáradtsággal, fájdalommal, álmokkal, tervekkel... csalódással, bánattal, elválással, találkozással, meglepetéssel... kalandozással, extázissal, félelemmel, könnyekkel, ürességgel, vágyakkal és szeretettel teli napokat.

Koranyár

Kis réten ülök, vállig ér a fű
s zizegve ring. Egy lepke kószál.
S zizegve bomlik bánatom, a nap
felé az útról könnyű por száll.

Leül a fű is, fényes szél taszítja,
az égi kékség ráncot vet fölöttem,
apró neszek s apró szöszök repülnek
a fák közt, merre verset írva jöttem.

RADNÓTI MIKLÓS

Cím nélkül

Számban az íz csak te vagy...
Orromban az illat csak te vagy...
Szememmel mit látok csak te vagy!

A sütő, mint otthonteremtő...

Régi házunknak, és helyrajzának is kétségkívül voltak hátrányos jellemzői, de sok szerethető jósággal is bírt, amit időnként nosztalgiázva emlegetünk...
Az egyik ilyen a konyha, amivel ráadásul naponta szembesül az ember lánya, vagy adott esetben akár fia, mert ilyet is ismerek, és főleg azért is mert kellő méretű a kontraszt a jelenlegivel.
A kétbodonyi ízléses volt, hangulatos, jól felszerelt, praktikus, minden kézre álló, hiszen én magam terveztem az igényeim szerint, sőt még a két kezem munkáját is beletettem...
na ez már majdnem giccs, de hát így igaz!
A mostaniról nem is merek leírást készíteni, mert akkor ijednék meg igazán, hogy tényleg ezt használjuk?! Szóval csak sóvárogtunk gyakran, mert a lányaim ebben is velem tartottak,
a jó minőségű gépeket is hagyva a régi helyén, mondván hogy az új lakóknak így lesz kerek egész.

Aztán egyik nap villant be egy kósza gondolat, hogy új lakó a láthatáron sincs, a sütő viszont itt nagy szolgálatot tenne, mert hát mégis csak hozzánk tartozik, még helyet is szoríthatnánk neki...
és a kósza kis gondolatból valóság lett.
Nem is sejtettem hogy egy ilyen régi darab milyen örömmel tölthet el, bár tudom magamról hogy hogy tudok kötődni a dolgaimhoz, de most valami váratlan teljesség és harmónia simult bennem.
Újra kezdtem sütni a jól bevált recepteket, azóta vagy fűszeres sült, vagy a családi kedvenc tepsis krumpli, de leginkább édes sütemény illata teszi teljessé az itthont.

Tegnap sárgabarackos kuglófot sütöttem csokimázzal a tetején, most is azt majszolgatom...

Szívem a Balatonhoz húz

Néhány csodálatos tengerpartra eljutottam már
és volt szerencsém impozáns és elegáns helyeken múlatni az időt
Viszont a Balaton és a Szerelem örök
Most is oda vágyom leginkább!

Egy félreértés következtében született montázs

Belépő

Sok jelentős festményt ismerek tanulmányaimból, albumokból, esetleg ismerem létrejöttük körülményeit, az alkotó elképzelését, szándékát, az elkészítés technikáját.
De igazi élményt az adott pillanat nyújt egy kiállításon ahol régi ismerősként szabadítja fel bennem a találkozás örömét, vagy újként a felfedezés izgalmát.
Már távolabbról nézve is megérint ahogy a félhomályból kiviláglik egy színfolt, egy forma, aztán szeretem közelről tanulmányozni az ecset útját, a festék anyagát, a vászon textúráját.
Aztán újra eltávolodom és újra közelítek...
Mire mindet végignézem teljesen kiszipolyoz, szinte magamon cipelem a befektetett munka összes súlyát, és mégis egyszerre szárnyal bennem valami energia ami alkotni vágyik.
Jóleső érzés ez, régen megszokott és mégis mindig új!
Ezekért vágyom mindig újra és újra a múzeumba, egy-egy kiállítást már jó előre várok,
de időnként képes vagyok túl sok mindent betervezni és akkor harcol bennem a halogatás és az elszalasztott élmény lehetősége.
Így jártam a Puskin Múzeum itt vendégeskedő válogatásával, bár tudtam hogy nagyon szorít az idő, mégis sorakoztattam az érveket mindkét oldalon.
Viszont tudtam hogy egy ilyen mulasztás képes bennem évek múlva is hiányérzetet kelteni, ezért végre összeszedtem magam.
Már majdnem a bejáratnál jártam, mikor egy férfi megszólított, és azt mondta hogy neki előre váltott belépője van, viszont sürgősen utazik és nem szeretné hogy az kárba vesszen.
Boldogan léptem be az ajándék jegyemmel, a képeket végig járva a belépőt a kezembe szorongatva még sokáig plusz érzést nyújtott a gondolat, hogy az az ember azért jött el egészen a múzeumig hogy nekem adja a lehetőségét, és akkor kicsit elfogott a kétség, hogy eléggé megköszöntem e...

Álarcok

Vajon ki mutatja meg valódi arcát...

A hét öröme... Az öröm hete... A hetek hete...

"Dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy."

JÓZSEF ATTILA: A HETEDIK

Ma

"Árulónk a kétség:
Attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk,

Ha volna merszünk."

SHAKESPEARE

Kerámiatojás a vesszőtestben

PLAKÁT KÉSZÍTÉS

Új családtag

Eredetileg egérfogásra szántuk, mert megjelent egy betolakodó.

De más lett a szerepe: a gyerekek vele fekszenek, vele kelnek.
Sőt Renike vele is alszik...
Szóval egyszerűen csak szeretjük, gondozzuk és jókat derülünk rajta.

Ígéret

Mikor még nagyon fiatal voltam, csak a nyarat szerettem, lelkem hedonista része örökké akarta a meleget, a vakációt és annak minden örömét.
Igazságtalannak gondoltam hogy nem oda születtem ahol örök a nyár. Aztán ahogy telt az idő, kezdtem értékelni az év többi részét.
Először az őszt szerettem meg, a pompás színezeten felül a békét, a beteljesülést.
A tél apró csodája is könnyen vett le a lábamról, egyszerre röpített egy varázslatos mesevilágba és rángatott vissza a tiszta és hideg józanságba.
A tavasz édes, virágba borult vidámsága persze mindig is a szívem csücske volt, de előtte az a hosszú unalmas várakozás...
Most már értem, hogy ez mindennek a kezdete. Benne van az újjáéledés ígérete, a növekedés és a burjánzás lehetősége.
Micsoda izgalom napról-napra szemlélni ezt a változást!

Apa karjaiban

Sajnálom, de még mindig nem tudom feldolgozni a tényt, hogy Trisztán apa nélkül nőjön föl...
Szerencsére nem naponta hozza szóba a dolgot, de amikor esténként sírva fakad, hogy hogy hiányzik az apukája, vagy amikor titokzatosan a fülembe súgja, hogy a jó tündértől mit kívánna...
elszorul a szívem!

Tavasz, napsütés, meleg

Végre olyan az idő, hogy reggel arra ébredtünk valahová mennünk kell!
A gyerekekkel gyorsan tervezésbe fogtunk, hogy hova is?
Felmerült a Kopaszi gát, ami minden évszakban hangulatos, csak hát általában túlzsúfolt; vagy a Libegő, ami igazi élmény, viszont még nem üzemel.
Így hát a fogaskerekű mellett döntöttünk: Trisztán már a gondolattól is nagyon izgatott lett, és bombázni kezdett mindenféle kérdésekkel. Neki szinte minden nagy élmény, úgy tud lelkesedni, hogy már az önmagában feldob.
Szóval felmentünk egészen a végállomásig, aztán mint aki ketrecből szabadult, kipróbáltuk a majom-játszóteret - így kereszteltük el, mert olyan megmászandó elemeket helyeztek oda, ami a többi játszótérről nem ismerős, és egyáltalán nem könnyű feljutni némelyikre.
Aztán haladtunk a kilátó felé, és megállapítottuk hogy gyenge utánzat ez az erdő ahhoz képest amit mi a cserhátban megszoktunk, és túl sok a nép is.
Kissé elcsigázva baktattunk a kitaposott úton mint a birkák...

De nem sokáig, mert muszáj volt letérni onnan, és elindulni árkon bokron át.
Végre kezdett betölteni az a megszokott béke ami a barangolásra mindig visszahív.
Megtaláltuk a tavasz első virágait és a tél utolsó hófoltjait, még egy kisebbfajta hócsatára is elegendő mennyiséget.
Hallgattuk az erdő titokzatos zaját, ami találgatásra biztatott és fantáziánkból előcsalt létező vagy nem létező lényeket, dinoszauruszokat, rémisztő történeteket.

Régebben ha ilyen felfedezésre indultunk a nagyobb lányaimmal, bizony előfordult hogy annyira elkeveredtünk hogy szinte ránk esteledett. Egy ilyen alkalommal a szürkületben végül egy közeli falu templomtornyából a harangszó volt a támpont, azt követve érkeztünk végre lakott területre.
Most nem volt annyira nagy a kockázat, hiszen itt nincsenek nagy erdők, úgy gondolkoztunk, hogy előbb-utóbb elérjük a házsorokat, sőt még valami bkv járatra is felpattanhatunk...

ÖSSZEHASONLÍTÁSKÉPPEN NÉHÁNY FOTÓ EGY UGYANILYEN

KORA TAVASZI KIRÁNDULÁSRÓL, HÁROM ÉVVEL EZELŐTTRŐL...

Álmot láttam

Amikor egy kellemes álomból ébredek, még sokáig elkísér az édes élmény...
Van hogy csak néhány percet forgolódok még az ágyban, kéjesen visszaidézve az átélteket, de van hogy egy egész napon át elkísér.
Annyira erősen tudom beleélni magam egy ilyen történetbe, hogy néha összekeveredik a valósággal.

A hajamból érzem a tengervíz illatát...
és kitölt a forróság, a simogatás, az ölelés, a víz, a homok, a napsütés, a kéz, a száj, az érintés, a vadság, a szabadság, a szerelem...

Kisiskolás koromban volt egy tanárom, aki mindig idézte, hogy az "ábrándozás az élet megrontója".
Kemény nő volt, olyan igazi őrmester típus.
Láttam őt olyan helyzetben is, mikor teljesen kikelt magából.
Megkeseredettnek látszott, és szerintem gyakran álmodott valamiről ami messze vitte az életétől. De nem ezért volt boldogtalan.

Akkoriban nagyon féltem hogyha elragadott a fantáziám...

Hová lettek a férfiak?

Bevallom reggel kíváncsisággal ébredtem, vajon hányan fognak gondolni rám, mint nőre ezen a napon?
Emlékszem régen a fiú ismerőseim sok-sok tavaszi virággal szaladgáltak ilyenkor, hogy kedveskedjenek környezetükben a hölgyeknek. Valahogy lelkiismereti kérdést csináltak abból, nehogy valaki kimaradjon...
Nem készítettem statisztikát, de az én mai leltáram gyengébben alakult, mint azt sejtettem.
Kaptam emailben egy szép képeslapot, melyről a verset alább jegyeztem ide.
Érkezett egy sms, és telefonon két jókívánság.
Mindegyiknek nagyon örültem, és itt is köszönöm a feladóknak!

Félreértés ne essék, én is gyakran feledkezem meg névnapokról, szülinapokról...
A kritika ugyanúgy szól magamnak is!

KIEGÉSZÍTÉS:
ÉRKEZETT MÉG EGY VIRTUÁLIS VIRÁG, FINOM ÜZENETTEL, PONTBAN ÉJFÉLKOR.

Felirat hozzáadása

A KIS KALANDOR...

Nőnapra...

Ti vagytok a házi áldás
a fehérre meszelt kis falon.
Szegett kenyér az abroszon.
Ti vagytok a kútvíz,
a harmatos pohárban,
duruzsoló, jóságos kályha,
szekrényben illatos, puha,
tündöklő, hófehér ruha.
Ti vagytok az olajmécs,
mely álmatlan lobog
s imádkozik amíg mások alszanak.
A hervadtan is illatos csokor a feszület alatt.

Sík Sándor: Asszonyok

A dohány keserédes íze...

"Mami fölült a platóra, csöndes nyáréjszaka borult fölé, beledőlt a vöröscédrus fotőjbe, rágyújtott - szerettük a Mami dohányzását, vártuk, lestük, csodáltuk, a mozdulatot, ahogy szívta, ahogy lehunyta kéjesen a pilláit, ahogy vidám sóhajjal kiengedte magából a füstöt, ez az egész kényes és kétséges szertartás egy pillantarta mögé rajzolta azt az elegáns nagypolgári világot, amely sohase is létezett -, hosszú, bogyicai szépségű lábait átvetette egymáson, akárha egy hatalmas, égi (és mozgó) szalonban ülne.
És csöndesen énekelgetett."

Esterházy Péter: Harmonia Caelestis

Az internet kinyitja a világot... 
vagy hogy is van ez?


Vers az elektronikus levelekről, amiket váltunk

A szívem el van, ó egészen andalodva,
és ímé, reszketeg,
amióta veled éjente, hajnalonta
itt ímélezgetek.

S e szív - akár a jó Montblanc csucsán, ha meggyúl -
felolvad, szétreped,
ahányszor értesít a gép, hogy Önnek 1 új
levele érkezett!

És az egész világ csak egy linkgyűjtemény,
s a dolgok benne linkek -
kattintsak bárhová, folyton te tűnsz elém,
te vagy honlapja mindnek.

Be kell ugyan hogy érjem egy jpg fájllal,
míg gépelek vakon
(mivel te otthon ülsz, amit a szívem fájllal,
s én itt, ahol lakom)

de épp ezért van úgy minden, ahogy remélem,
s vagy az, kit képzelek,
s nem éktelenkedik nekünk még itt e mélen
se pont, se ékezet.

Varró Dániel

Farsang idején

Az anyaság kis velejárója farsang idején a jelmezkészítés. Ötleteket nem kell gyártanom, csak a megrendeléseket megvalósítani ...és abban a sok gyerek mellett nincs hiány!
Kisebbfajta kölcsönző ruhamennyisége és változatossága valósult meg, viszont csak így utólag látom hogy a megörökítés igen-igen hiányosra sikeredett. Na jah, ez is jellemző rám! Látszólag jelentéktelen alkalmakkor több gigányi fényképet készítek, szinte mindig magammal cipelem a fotós hátizsákot, bár ez most itt múlt időben értendő mert épp nem aktuális, de a családi, óvodai, iskolai ünnepeken nem szeretek fényképészkedni.
Szóval a szép jelmezek, annak ellenére hogy némelyek több mulatságon is részt vehettek vagy mások otthoni, napi viseletté váltak, többnyire már csak az emlékeinkben élnek.
Mivel a lányok többségben vannak és az éveik száma is többszöröse egyetlen kisfiam szülinapjainak számával, mindenféle angyalkás, királylányos, hercegkisasszonyos, vagy filmek női főhőseire jellemző ruházatára kell itt gondolnunk, s a fiús hősök szerényen: Nodi, egy lovag és a Pókember, ami most pizsamaként funkcionál.
Azért jó mulatság volt ez a jelmezesdi, az ötlettől a megvalósításig...
Szerintem sokszor jobban izgultam az eredmény miatt mint maga a megrendelő!

Valentin napi üzenet

Sok szép szerelmes gondolatot tudnék idézni amiket szeretek, vagy valamikor nagyon sokat jelentettek.
Ezt azért választottam mert épp ma hallom...

A Selyem című filmből

Anyák és lányaik

Három anyuka, négy generáció

Ébredés után

- Te mit álmodtál?
- Nem tudom, már elfelejtettem...
- Szerintem azt álmodtad, hogy a játszóházban voltál! Láttalak! Játszottál!

Angelika

A kicsi lány első névnapja...

Téli örömök

Szombat reggel szikrázó napsütésre ébredtünk az utcát pedig puha takaró borította.
Hű de oda vagyok ezért a párosításért! A sípályákat idézi. Mivel jó ideje nem jutok el oda, meginvitáltam a gyerekeim egy szánkózásra a Normafához.
Nem mentünk egészen odáig autóval, inkább egy kis kerülővel az erdőn át a szűz hóban kapaszkodtunk fel a csúcsra, hogy legyen egy kis kirándulás is.
Csak néhány órát töltöttünk ott, mégis olyan volt mint egy téli utazás. Hiába, mindig a kósza ötletekből születnek jó élmények!

Volt csúszkálás mindenféle felállásban, ugratás, nagy esések, kacagás, sírás
...de az csak másnap, mert tényleg olyan jól szórakoztunk, hogy az megkövetelte a folytatást.
A másnapi móka kisebb balesettel záródott: Trisztánunk úgy nekilódult a lejtőn, annyira évezte a sebességet, miközben nem tudta még kormányozni a szánkót, hogy egy vaskútnak ütközött és a térdét alaposan beütötte. Nem szokott sírni, de most úgy ordított, hogy zengett tőle a domboldal.
Dühében azt mondta hogy soha többé nem akar szánkózni. Sőt járni sem tud már ezután.
Hazafelé az autóban persze már azon gondolkodott hogyan fog megtanulni snowboardozni, mert hát a száguldás minden formája nagyon izgatja őt.

Plusz élmény, hogy a szememet is jól meglegeltettem a látvánnyal:
a faágakon megülő hólabdákkal, a lelógó jégformákkal, a vonuló felhőkkel, az átszűrődő napsugárral.
És jól elraktároztam a hangulatot...

EZEKET A KÉPEKET EGY JÓFEJ SRÁC KÉSZÍTETTE ,
ÉS OLYAN RENDES VOLT, HOGY EL IS KÜLDTE ŐKET EMAILBEN

Ki vagyok én?

önarckép

Kedd esti nyaralás

Ma este elcsábítottak az Aquaworldbe. De milyen jól tették, hogy elcsábítottak, és milyen jól tettem, hogy engedtem a csábításnak!
Azon gondolkodtam, hogy milyen rég történt ilyen, mindenféle ünnep, szünet vagy hétvége apropóját nélkülözve, tervezést, szervezést kihagyva, csak úgy egy testet és lelket is felemelő történetben részt venni, akár egy szürke keddi napon.

Bár én nem vagyok az a csúszdaszaggató, medencébe ugráló vizipaci, a pezsgő medencében csendesen szemlélődés tökéletesen kielégít, az igazi élmény ma mégis az volt, ahogy elnéztem a kisfiamat. Olyan energiával rótta a köröket, egy-egy csúszdán a lehetséges testhelyzetek minden változatát kipróbálta. A bugyborékoló vízbe is bejött velem, bemutatta az új úszó tudományát és végig vizipisztolyozta a közönséget.

Akkor egy furcsa csengető jelzéssel kezdődött a hullám a tengerpartos medencében.
Eszembe jutott, amikor gyerekként Hajdúszoboszlón bemondták a "hullámfürdőt" és a strand közönségének nagy része özönlött a medencébe hogy heringként ringatózzanak föl és le.
Hát most kedd este lévén csak néhány ember lézengett a vízben, igazi tengerparti élményt produkálva. Trisztán önfeledten rohangált ki-be, versenyt futott a hullámokkal, majd meglovagolta őket. Barátokat is szerzett és csatát vívtak a vizet lövő fegyvereikkel.

Rengeteg volt a látnivaló és az átélni való, minden újdonság volt... szóval a program elég töményre sikeredett így néhány órára.
Mikor kiléptünk az ajtón szikrázó, havas kép fogadott:
Szeretem ezt a kontrasztot!

Her morning elegance

Már régen láttam ezt a klipet, és most végre újra rátaláltam
Most is ugyanúgy tetszik

Argine

Egy kedves kicsiny film Julia Siméon-tól,
ami akár az elkövetkező év szemléletmódját is megcélozhatná...

itt megnézheted

Lehetetlen

EZ EGY REKLÁM
VAGY TÖBB ANNÁL...