Ígéret

Mikor még nagyon fiatal voltam, csak a nyarat szerettem, lelkem hedonista része örökké akarta a meleget, a vakációt és annak minden örömét.
Igazságtalannak gondoltam hogy nem oda születtem ahol örök a nyár. Aztán ahogy telt az idő, kezdtem értékelni az év többi részét.
Először az őszt szerettem meg, a pompás színezeten felül a békét, a beteljesülést.
A tél apró csodája is könnyen vett le a lábamról, egyszerre röpített egy varázslatos mesevilágba és rángatott vissza a tiszta és hideg józanságba.
A tavasz édes, virágba borult vidámsága persze mindig is a szívem csücske volt, de előtte az a hosszú unalmas várakozás...
Most már értem, hogy ez mindennek a kezdete. Benne van az újjáéledés ígérete, a növekedés és a burjánzás lehetősége.
Micsoda izgalom napról-napra szemlélni ezt a változást!