2009. február 19.

Suli, suli, suli

Hiába van vége a vizsgáknak, az események ugyanolyan sűrűn jönnek-mennek, de már nem (csak) a monitorom előtt. Új tantárgyként megjelent órarendünkben a Fotó elmélet és gyakorlat. Mondanom sem kell, hogy ezt vártam a leginkább... és úgy tűnik nem kell csalódnom. Benkő Sándor tanítja, aki nem az az önjelölt fotós fajta, ahogy az mostanában oly divatos, hanem igazi fotóművész, és mint ember is nagyon szimpatikus. Ráadásul igen komolyan felszerelt stúdiója van, Art Foto néven működik a Moszkva téren, amit az elkövetkezendő hetekben rendszeresen látogatni fogunk. 
A portfóliójában láttam olyan képet is amely már korábban is felkeltette érdeklődésem, csak persze nem tudtam, hogy ő készítette. Nagyon örülök, hogy tőle tanulhatok.




Egyébként ez a nap a tanév ezidáig legtartalmasabb napja volt, mert a fentiek előtt még egy nagyszerű előadásban volt részünk. Fónagy Réka osztotta meg velünk tapasztalatait, aki amellett hogy látványos portfólióval rendelkezik, izgalmas előadó és nagyon kedves ember.
Úgyhogy ma nagyon elégedetten tértem haza, és annak ellenére, hogy majd leragad a szemem, még gyorsan le kellett írnom mindezt.




2009. február 9.

Öcsike nadselü gondolatai

illusztráció


"Virrad. Abból gondolom, hogy nagyapóék tyukpalotájában, sőt az egész faluban kukorékolnak a kakasok. Képtelen vagyok tovább aludni, szép csendesen felkelek s kisompolygok az apusék szobájából, mely az ebédlőre nyílik. Éppen négy szoba nyílik az ebédlőre jobb- és balfelől. Mind a négy szoba csendes. Alusznak mind, egyedül én vagyok ébren. Különös látvány tárul a szemem elé: legalábbis húsz pár cipő áll két sorban az ajtók előtt. Nézem, nézem s egyszeribe nadselü gondolatom támadt... "

Azt hiszem ez a mesekönyv volt az első amiből mesét olvastak mamáék, és amire mai napig emlékszem. Elek nagyapó írta, vagyis Benedek Elek az ő nagyszerű ötletekkel teli unokájáról, hogy Öcsike időről-időre hogyan paprikázta fel a drága családot, Stánci nénit, Szepi bácsit és a kedves ismerősöket.