2010. június 18.

Koranyár




Kis réten ülök, vállig ér a fű
s zizegve ring. Egy lepke kószál.
S zizegve bomlik bánatom, a nap
felé az útról könnyű por száll.

Leül a fű is, fényes szél taszítja,
az égi kékség ráncot vet fölöttem,
apró neszek s apró szöszök repülnek
a fák közt, merre verset írva jöttem.
RADNÓTI MIKLÓS



2010. június 5.

Cím nélkül

Számban az íz csak te vagy...
Orromban az illat csak te vagy...
Szememmel mit látok csak te vagy!

2010. június 4.

A sütő, mint otthonteremtő...



Régi házunknak, és helyrajzának is kétségkívül voltak hátrányos jellemzői, de sok szerethető jósággal is bírt, amit időnként nosztalgiázva emlegetünk...
Az egyik ilyen a konyha, amivel ráadásul naponta szembesül az ember lánya, vagy adott esetben akár fia, mert ilyet is ismerek, és főleg azért is mert kellő méretű a kontraszt a jelenlegivel.
A kétbodonyi ízléses volt, hangulatos, jól felszerelt, praktikus, minden kézre álló, hiszen én magam terveztem az igényeim szerint, sőt még a két kezem munkáját is beletettem...
na ez már majdnem giccs, de hát így igaz!
A mostaniról nem is merek leírást készíteni, mert akkor ijednék meg igazán, hogy tényleg ezt használjuk?! Szóval csak sóvárogtunk gyakran, mert a lányaim ebben is velem tartottak,
a jó minőségű gépeket is hagyva a régi helyén, mondván hogy az új lakóknak így lesz kerek egész.

Aztán egyik nap villant be egy kósza gondolat, hogy új lakó a láthatáron sincs, a sütő viszont itt nagy szolgálatot tenne, mert hát mégis csak hozzánk tartozik, még helyet is szoríthatnánk neki...
és a kósza kis gondolatból valóság lett.
Nem is sejtettem hogy egy ilyen régi darab milyen örömmel tölthet el, bár tudom magamról hogy hogy tudok kötődni a dolgaimhoz, de most valami váratlan teljesség és harmónia simult bennem.
Újra kezdtem sütni a jól bevált recepteket, azóta vagy fűszeres sült, vagy a családi kedvenc tepsis krumpli, de leginkább édes sütemény illata teszi teljessé az itthont.

Tegnap sárgabarackos kuglófot sütöttem csokimázzal a tetején, most is azt majszolgatom...