2009. november 27.

Szkafander és pillangó



Mikor először láttam a filmet úgy ért mint egy arculcsapás: mennyire nem gondoltam át igazán hogy a pillanat mulandó, és mi is azok vagyunk. Gyorsan felkutattam a könyvet, ami egy távoli könyvtárba meg is volt, és kiolvastam. Kerestem képet az igazi Jean-Dominique Bauby-ról és feltettem a képernyőmre. Minden nap szembesülni akartam vele...

Sokszor elképzeltem ahogy egy pillanat alatt változott meg minden az életében, és elkezdtem megtanulni értékelni az apróságokat. Pedig milyen nehéz olyankor mikor minden ellenünk esküszik össze! Milyen nehéz akkor meglátni azt, ami viszont rendben van!

Most épp ágynak estem, nem komoly, gondolom... egy pár nap és biztos elfelejtem.
De ahogy itt fekszem és a szememet is nehéz kinyitnom, a szellemem dolgozik bennem:
messze-messze jár és sok mindent csinál...
Hát így jutottál eszembe JeanDo. Köszönöm hogy abban a helyzetben is megmaradtál annak aki vagy, köszönöm, hogy humorérzékedet sem elfeledve minden erődet beleadva még megírtad könyved!



2009. november 23.

Zenébe zárva

Irigylem azokat az embereket akik a bennük gomolygó megfejthetetlen és megfogalmazhatatlan érzésvilágot valahogy mégis formába öntik; a szavak tökéletes egymásutániságába, a színek és formák csodálatos kapcsolatába és a hangok égi harmóniájába.


Ezek közül számomra az örök zene: Vivaldi.
Lehetetlen úgy meghallgatni hogy ne legyen rám hatással:
egy kósza levélkéből amit a szél sodor ide-oda viharos örvénnyé kerekedik bennem, csukott szemem moziján átélt vagy képzelt pillanataim filmet fűznek és a párnám megtelik könnyeimmel. Ezek nem a bánat és nem az öröm könnyei, csak egy nagy feszültség ami kizuhan belőlem és körbejár ...és eljut testem összes üregébe.

Egy ilyen élmény után mi következhet?
Ha édesanya vagy még az is lehet hogy kisfiad fölráz hogy hányni fog...



2009. november 22.

Példakép

Lánykáim azt állítják, hogy szeretnének olyanok lenni mint én

...ez nagyon megérintett!

2009. november 21.

Sírba zárva

Búcsúzunk...



Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

REMÉNYIK SÁNDOR

2009. november 20.

Az Ünnepbe zárva

Mikor anno elkezdtem ezt a blogot a karácsonyi hangulat még erősen bennem élt.
Ma nyílik meg a vásár a Vörösmarty téren, indul a kürtöskalácsos, forraltboros , sültkolbászos időszak,
...és ez nekem most egy mérföldkő. Persze nem ezért.

Az elmúló évben nagy utat tettem meg! Olyan utat amit én nem akartam ...és soha nem választottam volna. Kapaszkodtam mindenbe hogy lépnem se kelljen, összegörnyedve zokogott minden porcikám. Görcsös rángatózással egészen a halál torkáig csúsztam és könnyedén a kaszás szemébe néztem volna...
 mert a létezéstől való félelem sokkal erősebb volt bennem.

Egyszer csak megérintett valaki hátulról, alig észrevehetően, mert olyan erőtlen volt
...de egyre határozottabban kúszott a kéz a hátamon fel egészen a tarkómig.
Nem akartam megfordulni, de a kíváncsiságom győzött ...és akkor szembe néztem önmagammal.
Már nem voltam egyedül, de hát soha nem is voltam!
Egy egész sereg állt előttem ...mögöttem.
Néhányukkal szóba elegyedtem, és meghallgattam...

Nem egy pillanat alatt történt!

Azóta már többször elaludtam és felébredtem, és most karomat kitárom, hangosan ordítok
...és beleugrok a kellős közepébe!

Újra itt a várakozás ideje, közeleg a karácsony

...aztán az új év.
Ezentúl megélek minden pillanatot: akarok szeretni és gyötrődni, táncolok a félelemmel és az ujjongással, elfogadom a fáradtságot és örülök a kitörő energiáknak...
Így kezdem az új évet!





2009. november 17.

Szeretetbe zárva

"Az a cél, hogy a szeretet vírusával minél több embert megfertőzzünk. 
Én egy vírushordozó vagyok."
Feldmár András
én is az akarok lenni...





2009. november 15.

Részletekbe zárva




"Egy édes pofa, egy tüneményes alak, mintha Krúdy szívbéli barátja volna; nem fiatal már, széjjel van menve a sok piától, mint a fasírt, olyan a húsa, el van hízva az arca, ritkul, vékonyodik a haja, festi is, a fogai sincsenek rendben. És ne tévesszen meg a krúdyság se, az nem az úriember szinonimája. Olykor kínos, ordenáré, büdös és nívótlan, édesapám egy tüneményes, szar alak. (Ahogy bulin mondani tudja egy először látott nőnek, édesem, de meg..., kimondja, az olyan szép, tiszta, halk és vidám, mintha angyalok szállanának, és csupán ennyiben rettenetes. A megszólított csöndes rajongással néz vissza, vagy ha nem akar apámtól tényleg semmit, akkor vígan nevet, és vonogatja a vállát. Ahogy rúg be, úgy lesz egyre használhatatlanabb, de kínosságában is marad édes (édesapám). Voltunk-e már együtt ágyban?, ha ezt kérdi, nem provokál, nem disznólkodik, látszik, ez most őt nagyon-nagyon nyomasztja, hogy hogyan is volt, a meg-e. Édesapám egy részletkérdés. "
Esterházy Péter: Harmonia Caelestis




2009. november 14.

Szépségbe zárva

"A nő arca festővászon, amelyre mindennap ráfesti önmaga korábbi portréját."
Picasso

2009. november 13.

Színekbe zárva

Van hogy új kincsre lelünk, van hogy a régit őrizgetjük.
Ezért bátorság lenne bármelyikre is azt mondani, hogy az a  leg...









2009. november 6.

2009. november 5.

Jégbe zárva

...ha valami fáj, nem érzem régen már,
és az a láz csak álmomban éget tán...





2009. november 4.

Fohász


Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom,
csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében
és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében,
elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek
simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg,
hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban
és a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Antoine de Saint-Exupéry




2009. november 3.

Azt hiszem


Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.