2009. január 27.

Trisztán kalandjai

illusztráció





A kisfiam Trisztán egy nagyon vagány kölyök. Születésétől rengeteg fényképet készítettem róla - hát persze, a digitális gép adottsága hogy kattinthatunk bátran...
Ezeket már rég szerettem volna egy különleges albumba rendezni.
A sulis feladat most jó apropónak bizonyult, és Éva javaslatára háttérként gyerekrajzokat használtam, amit viszont a lányaim készítettek. Így ez egy igazi családi összmunka lett.



2009. január 20.

Vizsgaidőszak van!

Asszem nem kell ecsetelnem, hogy ilyenkor hogyan alakul az ember időbeosztása.Viszont most olyan izgalmas projektet csinálunk..
hétfőn prezentáció és épp próbálom összepofozni az anyagot.
Sok szerencsét Helgi!





2009. január 9.

Hősök tere

Sokan sokféleképpen fényképezték már e teret.
Mondhatnánk elcsépelt téma, de számomra nem!
Sokkal több mint turistalátványosság. Amikor ott járok, mindig késztetést érzek, hogy előkapjam a fényképezőgépem. Valamiért különleges nekem e hely...

Rengeteg élményem kapcsolódik a térhez, és a környékéhez is.
Gyermekkoromból a cirkusz, ami fővárosi és nagy...

Tini éveimből a kori pályán szerzett tapasztalatok, na jó, azért korcsolyáztunk is
Inkább már anyaként volt élmény az állatkerti séta... például amikor a teknősbéka hirtelen lekapta Detty kesztyűjét... és mi nagyon megijedtünk... aztán meg csak nevettünk, nevettünk
A vidámparki vidám és a pániktól emlékezetes pillanatai. Cinti, ugye már nem kellene leállítani miattad a Piratot ha felülnél rá!?
A téren található múzeumokba is gyakran benézek, ha másért nem, a könyvesboltba szívni magamba a könyveket... Legszívesebben hátizsáknyit vinnék haza...

És a legszínesebb emlékem, a felvonulás: ó azok a régi felvonulások!

Na jó, a nosztalgiázást inkább magamban folytatom...






2009. január 8.

Pillanatok

A fényképezés nem is olyan könnyű!
Sokszor az ember ha ránéz egy fotóra, azt gondolja: óh, hát ez nem nagy ügy, csak le kell nyomni a gombot!
Igen ám, de jelen kell lenni a megfelelő pillanatban a géppel a kezedben (állványon).
Gyakran előre eltervezek képeket - esős, havas, alkonyatos, stb. - bizonyos helyszíneken, aztán persze ritkán jön össze pont az, pont ott. 

( Nem kéne tervezgetni az ilyet, nem is akarom csinálni, de mindig beugrik valami ötlet.)

Időnként pedig megszületnek azok a fotók - és ezeket kedvelem leginkább - amelyek csak úgy véletlen „elkattintódnak”, és váratlanul mégis olyan hangulatot tudnak ébreszteni amire nem számítottunk.
Ez nekem egy ilyen eset:






Ünnepek

A karácsony még nincs olyan messze, a fa is áll, a fények is a helyükön...

A karácsonyban leginkább az azt megelőző, várakozós, készülődős időszakot szeretem. Forraltboros, vásáros, óriáskarácsonyfás, utcafényes, mézeskalácsos napokat.

Hát igen! A mézeskalács sütése a gyerekekkel igazán jó móka volt még Kétbodonyban. Lelkesek voltak és kitartóak, késő estig festegettük a különböző színeket...







2009. január 5.

Néhány hangulatkép

Még tavaly novemberben, mikor az a nagy hó esett, azon az éjszakán hazafelé igyekeztem, és olyan, de olyan gyönyörű volt minden, mintha egy mesevilágban autóznék.
Nekem ilyenkor mindig a Diótörő jut eszembe, amit még kisgyermek koromban vetített az
anyukám, és a diaképeken a mesebeli havas erdő csodálatos fényekben pompázott.
Sajnos nem volt nálam a fényképezőgépem, így hát csak fejben készítettem képeket.
Ezt gyakran szoktam csinálni, mert a képzeletem mindig kéznél van.
Azóta arra vártam, hogy újra essen a hó, a jó nagy hó. Hát arra ugyan várhattam!

Azért szerencsére amerre én lakom már karácsonykor is fehér kendőcskéket borított a tájra a tél. Aztán jött a fagy, és gyönyörű zúzmara csipkéket varázsolt a fákra, bokrokra. 
Én pedig reggel kaptam a csizmámat, és elindultam a völgyből...