Néhány hangulatkép

Még tavaly novemberben, mikor az a nagy hó esett, azon az éjszakán hazafelé igyekeztem, és olyan, de olyan gyönyörű volt minden, mintha egy mesevilágban autóznék.

Nekem ilyenkor mindig a Diótörő jut eszembe, amit még kisgyermek koromban vetített az

anyukám, és a diaképeken a mesebeli havas erdő csodálatos fényekben pompázott.

Sajnos nem volt nálam a fényképezőgépem, így hát csak fejben készítettem képeket.

Ezt gyakran szoktam csinálni, mert a képzeletem mindig kéznél van.

Azóta arra vártam, hogy újra essen a hó, a jó nagy hó. Hát arra ugyan várhattam!

Azért szerencsére amerre én lakom már karácsonykor is fehér kendőcskéket borított a tájra a tél. Aztán jött a fagy, és gyönyörű zúzmara csipkéket varázsolt a fákra, bokrokra. 
Én pedig reggel kaptam a csizmámat, és elindultam a völgyből...