A dohány keserédes íze...

"Mami fölült a platóra, csöndes nyáréjszaka borult fölé, beledőlt a vöröscédrus fotőjbe, rágyújtott - szerettük a Mami dohányzását, vártuk, lestük, csodáltuk, a mozdulatot, ahogy szívta, ahogy lehunyta kéjesen a pilláit, ahogy vidám sóhajjal kiengedte magából a füstöt, ez az egész kényes és kétséges szertartás egy pillantarta mögé rajzolta azt az elegáns nagypolgári világot, amely sohase is létezett -, hosszú, bogyicai szépségű lábait átvetette egymáson, akárha egy hatalmas, égi (és mozgó) szalonban ülne.
És csöndesen énekelgetett."

Esterházy Péter: Harmonia Caelestis