Szombat reggel szikrázó napsütésre ébredtünk az utcát pedig puha takaró borította.
Hű de oda vagyok ezért a párosításért! A sípályákat idézi. Mivel jó ideje nem jutok el oda, meginvitáltam a gyerekeim egy szánkózásra a Normafához.
Nem mentünk egészen odáig autóval, inkább egy kis kerülővel az erdőn át a szűz hóban kapaszkodtunk fel a csúcsra, hogy legyen egy kis kirándulás is.
Csak néhány órát töltöttünk ott, mégis olyan volt mint egy téli utazás. Hiába, mindig a kósza ötletekből születnek jó élmények!
Volt csúszkálás mindenféle felállásban, ugratás, nagy esések, kacagás, sírás
...de az csak másnap, mert tényleg olyan jól szórakoztunk, hogy az megkövetelte a folytatást.
A másnapi móka kisebb balesettel záródott: Trisztánunk úgy nekilódult a lejtőn, annyira évezte a sebességet, miközben nem tudta még kormányozni a szánkót, hogy egy vaskútnak ütközött és a térdét alaposan beütötte. Nem szokott sírni, de most úgy ordított, hogy zengett tőle a domboldal.
Dühében azt mondta hogy soha többé nem akar szánkózni. Sőt járni sem tud már ezután.
Hazafelé az autóban persze már azon gondolkodott hogyan fog megtanulni snowboardozni, mert hát a száguldás minden formája nagyon izgatja őt.
Plusz élmény, hogy a szememet is jól meglegeltettem a látvánnyal:
a faágakon megülő hólabdákkal, a lelógó jégformákkal, a vonuló felhőkkel, az átszűrődő napsugárral.
És jól elraktároztam a hangulatot...
EZEKET A KÉPEKET EGY JÓFEJ SRÁC KÉSZÍTETTE ,ÉS OLYAN RENDES VOLT, HOGY EL IS KÜLDTE ŐKET EMAILBEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése