Ma este elcsábítottak az Aquaworldbe. De milyen jól tették, hogy elcsábítottak, és milyen jól tettem, hogy engedtem a csábításnak!
Azon gondolkodtam, hogy milyen rég történt ilyen, mindenféle ünnep, szünet vagy hétvége apropóját nélkülözve, tervezést, szervezést kihagyva, csak úgy egy testet és lelket is felemelő történetben részt venni, akár egy szürke keddi napon.
Bár én nem vagyok az a csúszdaszaggató, medencébe ugráló vizipaci, a pezsgő medencében csendesen szemlélődés tökéletesen kielégít, az igazi élmény ma mégis az volt, ahogy elnéztem a kisfiamat. Olyan energiával rótta a köröket, egy-egy csúszdán a lehetséges testhelyzetek minden változatát kipróbálta. A bugyborékoló vízbe is bejött velem, bemutatta az új úszó tudományát és végig vizipisztolyozta a közönséget.
Akkor egy furcsa csengető jelzéssel kezdődött a hullám a tengerpartos medencében.
Eszembe jutott, amikor gyerekként Hajdúszoboszlón bemondták a "hullámfürdőt" és a strand közönségének nagy része özönlött a medencébe hogy heringként ringatózzanak föl és le.
Hát most kedd este lévén csak néhány ember lézengett a vízben, igazi tengerparti élményt produkálva. Trisztán önfeledten rohangált ki-be, versenyt futott a hullámokkal, majd meglovagolta őket. Barátokat is szerzett és csatát vívtak a vizet lövő fegyvereikkel.
Rengeteg volt a látnivaló és az átélni való, minden újdonság volt... szóval a program elég töményre sikeredett így néhány órára.
Mikor kiléptünk az ajtón szikrázó, havas kép fogadott:
Szeretem ezt a kontrasztot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése