Ma nem én döntöttem hanem a lejátszó; sorba pakolgattam bele a korongokat és egyiket sem akarta... de végül jót választott, egyik kedvencemet. Bár ilyet nem nagyon szeretek kijelenteni, mert nehéz valami mellett letenni a voksot, különösen mikor mindig jön újabb és még jobb...
Ez azért egy olyan darab amit akárhányszor láttam mindig szerettem, és most is mosolyra formálták a szám azok a béna kis helyzetek amiket én is átéltem már...
vagy azok amiket erőteljesen át tudok érezni, és a könnyeimet is kicsalták,
és nem csak a nevetéstől...
A film aktualitása meg csak ráadás, mert a karácsonyi szeretet várás különben is napok óta belém költözött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése