Időzavar

A mai nap nagyon korán indult. A reggel fagyos merevségét egy forró itallal kompenzálni a kedvelt kávézóba lépve mégis egy mondat rázott fel:
- Zárva vagyunk!
De hát a szombatság ellenére ma munkanap van és akkor már...

Azért arra engedélyt kaptam hogy bent a kevésbé hidegben várjuk amíg a gépek munkavégzésre alkalmas állapotba kerülnek és néma szemlélődés közben gondolataim útnak indultak.
Mi mindenbe beleavatkozunk!
Felcseréljük az órákat, napokat.
Lehet hogy valamikor majd az éveket is szabadon pakolgatjuk...
a jövő héten megünneplem a hatvanadik szülinapom, a következőn meg eltöltök a tizenhatodik nyaramból egyet.

Miért akarjuk az időt megerőszakolni?
Keressük a mind tökéletesebb megoldásokat, közben pedig elvész a pillanat szépsége;
tervezünk, szervezünk de már rég elveszett hogy mit is akartunk és mikor akartuk...



Jó azért ennyire nem vészes a helyzet, de hajlamos vagyok túlzásba esni így korán reggel
...és késő este is.

A narancsos forró csoki viszont csodálatos volt!
Aromája átjárt és fel is melegített, széles mosolyt csalt ki belőlem, ami még sokáig elkísért...