Angelika

A kicsi lány első névnapja...

Téli örömök

Szombat reggel szikrázó napsütésre ébredtünk az utcát pedig puha takaró borította.
Hű de oda vagyok ezért a párosításért! A sípályákat idézi. Mivel jó ideje nem jutok el oda, meginvitáltam a gyerekeim egy szánkózásra a Normafához.
Nem mentünk egészen odáig autóval, inkább egy kis kerülővel az erdőn át a szűz hóban kapaszkodtunk fel a csúcsra, hogy legyen egy kis kirándulás is.
Csak néhány órát töltöttünk ott, mégis olyan volt mint egy téli utazás. Hiába, mindig a kósza ötletekből születnek jó élmények!

Volt csúszkálás mindenféle felállásban, ugratás, nagy esések, kacagás, sírás
...de az csak másnap, mert tényleg olyan jól szórakoztunk, hogy az megkövetelte a folytatást.
A másnapi móka kisebb balesettel záródott: Trisztánunk úgy nekilódult a lejtőn, annyira évezte a sebességet, miközben nem tudta még kormányozni a szánkót, hogy egy vaskútnak ütközött és a térdét alaposan beütötte. Nem szokott sírni, de most úgy ordított, hogy zengett tőle a domboldal.
Dühében azt mondta hogy soha többé nem akar szánkózni. Sőt járni sem tud már ezután.
Hazafelé az autóban persze már azon gondolkodott hogyan fog megtanulni snowboardozni, mert hát a száguldás minden formája nagyon izgatja őt.

Plusz élmény, hogy a szememet is jól meglegeltettem a látvánnyal:
a faágakon megülő hólabdákkal, a lelógó jégformákkal, a vonuló felhőkkel, az átszűrődő napsugárral.
És jól elraktároztam a hangulatot...

EZEKET A KÉPEKET EGY JÓFEJ SRÁC KÉSZÍTETTE ,
ÉS OLYAN RENDES VOLT, HOGY EL IS KÜLDTE ŐKET EMAILBEN

Ki vagyok én?

önarckép

Kedd esti nyaralás

Ma este elcsábítottak az Aquaworldbe. De milyen jól tették, hogy elcsábítottak, és milyen jól tettem, hogy engedtem a csábításnak!
Azon gondolkodtam, hogy milyen rég történt ilyen, mindenféle ünnep, szünet vagy hétvége apropóját nélkülözve, tervezést, szervezést kihagyva, csak úgy egy testet és lelket is felemelő történetben részt venni, akár egy szürke keddi napon.

Bár én nem vagyok az a csúszdaszaggató, medencébe ugráló vizipaci, a pezsgő medencében csendesen szemlélődés tökéletesen kielégít, az igazi élmény ma mégis az volt, ahogy elnéztem a kisfiamat. Olyan energiával rótta a köröket, egy-egy csúszdán a lehetséges testhelyzetek minden változatát kipróbálta. A bugyborékoló vízbe is bejött velem, bemutatta az új úszó tudományát és végig vizipisztolyozta a közönséget.

Akkor egy furcsa csengető jelzéssel kezdődött a hullám a tengerpartos medencében.
Eszembe jutott, amikor gyerekként Hajdúszoboszlón bemondták a "hullámfürdőt" és a strand közönségének nagy része özönlött a medencébe hogy heringként ringatózzanak föl és le.
Hát most kedd este lévén csak néhány ember lézengett a vízben, igazi tengerparti élményt produkálva. Trisztán önfeledten rohangált ki-be, versenyt futott a hullámokkal, majd meglovagolta őket. Barátokat is szerzett és csatát vívtak a vizet lövő fegyvereikkel.

Rengeteg volt a látnivaló és az átélni való, minden újdonság volt... szóval a program elég töményre sikeredett így néhány órára.
Mikor kiléptünk az ajtón szikrázó, havas kép fogadott:
Szeretem ezt a kontrasztot!

Her morning elegance

Már régen láttam ezt a klipet, és most végre újra rátaláltam
Most is ugyanúgy tetszik

Argine

Egy kedves kicsiny film Julia Siméon-tól,
ami akár az elkövetkező év szemléletmódját is megcélozhatná...

itt megnézheted

Lehetetlen

EZ EGY REKLÁM
VAGY TÖBB ANNÁL...