Én mást akarok, nem ilyen takarót,
Amiben puha csók harapott
Zsugaló fene rágja a fát, a magányt,
Mert csalódni vágyom.
Megy a ’még nem elég’, fut a lét, a remény,
Csevegés, csobogás, napozás,
Terelés, minden más nevetés
Csak kínos mosolygás.
Kínos mosolygás!
Jaj, szívem milyen sovány vagy,
Annyi részed mind azt kívánja
Két kamrádban megannyi más van
Miért pont ezt az életet vágytad?
Miért pont ezt kívántad?
Na jó, tényleg ezt kívántam...
Szabó Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése